A dokumentarista fotográfus igyekszik hűvös, kívülálló és objektív maradni, szinte a képen, a negatív szegélyét jelentő fekete kereten is „kívül hagyni” véleményét, állásfoglalását. Ez a higgadt, vagy inkább eszköztelen szemlélődés a képi megjelenésében, szikár formavilágában már nem él az úgynevezett „termékeny pillanat” időbeli sűrítésével. A kép készülhet egy perccel előbb vagy fél évvel később is, mert nem a pillanat, inkább a kiválasztott helyszín és az új nézőpont vagy látószög által megújuló metaforák jelentetik az alkotói szemléletmód lényegét. Az idő szerepe, illetve maga a történés szinte mellékes és esetleges, hiszen a fotós „ráér”, nem akar már képeivel mozgósítani senkit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése