KÜLTÉRI PORTRÉ
SZEMÉLYFÉNYKÉPEZÉS A SZABADBAN
·
A szabadban történő személyfényképezésnél
a napfényes, derűs napok ideálisak, de gondot okozhat a vakító napfény, ami
éles árnyékokat vet. A modell ilyenkor hunyoroghat, ez csöppet sem vonzó.
·
A problémát úgy is megoldhatjuk, ha a
modellt árnyékos helyre visszük, vagy háttal is állíthatjuk a Napnak és
derítővel vetíthetjük vissza rá a fényt. A szabadban készülő portréknál gondot
okozhat a szél is, összekuszálja a modell haját.
·
Ha lehetséges, keressünk széltől védett
helyet a fotózáshoz. Fontos a jól megválasztott háttér. Például egy érdekes
textúrájú fal, egy szép táj jól mutathat.
·
Ha a háttér nem vonzó, próbáljuk a képet
úgy komponálni, hogy kiejtsük a képmezőből, vegyük szűkebbre a képkivágást,
közelítsünk az alakra. Nagyobb gyújtótávolságnál a háttér elmosódik, a témánk
viszont éles lesz, így tudjuk kiemelni őt a környezetéből.
·
Csoportképnél, figyeljünk, hogy az alanyok
ne árnyékolják egymást.
·
A fotósok a szabadtéri fotózásnál – legyen
az természetfotó, vagy portré – a kora reggeli és a késő délutáni fényeket
kedvelik a leginkább. Ilyenkor a nap alacsonyan áll, a fotók kellemesebb
tónusúak lesznek, mint a déli napsütésben.
·
Az árnyékok nyúlánkabbak ilyenkor, erre a
komponálásnál figyelni kell. Tiszta időben a napsugarak keményen érik a témát,
viszont, amikor felhős az ég sokkal lágyabb, szórt fény világít meg mindent.
Amikor kevés az alanyra érkező fénymennyiség, használjunk derítőlapot, vagy
vakut. A vakura érdemes diffúzort rakni, hogy ne legyen a fénye túl kemény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése