KÜLTÉRI PORTRÉ

 

KÜLTÉRI PORTRÉ

SZEMÉLYFÉNYKÉPEZÉS A SZABADBAN

 

Karászi Karina                                     Pártai Panni                                 Balázs Fanni

·         A szabadban történő személyfényképezésnél a napfényes, derűs napok ideálisak, de gondot okozhat a vakító napfény, ami éles árnyékokat vet. A modell ilyenkor hunyoroghat, ez csöppet sem vonzó.

·         A problémát úgy is megoldhatjuk, ha a modellt árnyékos helyre visszük, vagy háttal is állíthatjuk a Napnak és derítővel vetíthetjük vissza rá a fényt. A szabadban készülő portréknál gondot okozhat a szél is, összekuszálja a modell haját.

·         Ha lehetséges, keressünk széltől védett helyet a fotózáshoz. Fontos a jól megválasztott háttér. Például egy érdekes textúrájú fal, egy szép táj jól mutathat.

·         Ha a háttér nem vonzó, próbáljuk a képet úgy komponálni, hogy kiejtsük a képmezőből, vegyük szűkebbre a képkivágást, közelítsünk az alakra. Nagyobb gyújtótávolságnál a háttér elmosódik, a témánk viszont éles lesz, így tudjuk kiemelni őt a környezetéből.

·         Csoportképnél, figyeljünk, hogy az alanyok ne árnyékolják egymást.

·         A fotósok a szabadtéri fotózásnál – legyen az természetfotó, vagy portré – a kora reggeli és a késő délutáni fényeket kedvelik a leginkább. Ilyenkor a nap alacsonyan áll, a fotók kellemesebb tónusúak lesznek, mint a déli napsütésben.

·         Az árnyékok nyúlánkabbak ilyenkor, erre a komponálásnál figyelni kell. Tiszta időben a napsugarak keményen érik a témát, viszont, amikor felhős az ég sokkal lágyabb, szórt fény világít meg mindent. Amikor kevés az alanyra érkező fénymennyiség, használjunk derítőlapot, vagy vakut. A vakura érdemes diffúzort rakni, hogy ne legyen a fénye túl kemény.